Központi Hírszerzési Ügynökség – CIA

A Központi Hírszerző Ügynökség (angolul Central Intelligence Agency, rövidítve CIA) az Amerikai Egyesült Államok szövetségi hírszerző szervezete. Az 1947-ben alapított ügynökség feladata a külföldi országok kormányairól szóló hírszerzés, illetve a világ összes országának vállalatairól és állampolgárairól szóló információk beszerzése és elemzése az amerikai kormány számára. Az ügynökségnek nincsen joga az Egyesült Államok területén bevetéseket végrehajtani. A CIA központja Virginia állam Langley városa mellett található.

Az ügynökség a II. világháborús hírszerzési szervezet, az Office of Strategic Services egyenesági leszármazottja. Az OSS-t 1945 októberében számolták fel. William Donovan, az OSS létrehozója azt ajánlotta Franklin D. Roosevelt elnöknek, hogy hozzanak létre egy új ügynökséget, amely közvetlenül az elnök hatáskörébe tartozik. Az új ügynökség „nyílt és rejtett módon fog hírszerzési adatokhoz jutni, emellett pedig tanácsot ad a hírszerzés irányának meghatározására, meghatározza az országos hírszerzési célokat és rendszerezi a többi kormányszervezet által elkészített hírszerzési anyagokat.” A katonai hírszerzés, a külügyminisztérium és az FBI ellenkezése ellenére Harry Truman elnök 1946 januárjában megalapította a Central Intelligence Group-ot. Az 1947-es hírszerzési törvény, a National Security Act of 1947 létrehozta a CIA-t és a National Security Councilt, azaz az amerikai nemzetbiztonsági tanácsot.

1949-ben 110-es köztörvénynek is nevezett Central Intelligence Agency Act engedélyt adott a CIA-nak arra, hogy titkos pénzügyi eljárásokat és adminisztrációt alkalmazzon, és több szempontból kikerült a szövetségi költségvetésre jellemző korlátok alól. Az ügynökség arra is engedélyt kapott, hogy titokban tartsa a szervezeti felépítését, az alkalmazottait és az ügynökség méretét.

A CIA létezésének első pár éve során az amerikai kormányzat többi szervezete nem volt lényeges behatással az ügynökség irányítására. Ezt a felügyelet nélküli helyzetet gyakran indokolták azzal, hogy a KGB világméretű tevékenységeinek ellensúlyozására csakis egy azonos mértékű, „gentlemanhoz méltatlan” viselkedésmód alkalmazható. E hozzáállás folyományaként az amerikai kormányzatból nagyon kevesen néztek a CIA körmére. Az ügynökség dinamikus fejlődése és az Allen Dulles igazgatása alatt növekvő függetlenségi érzés csak tovább erősítette ezt a folyamatot.

Az 1970-es évek évek elejére, nagyjából a Watergate botrány idejére azonban ez a tendencia megtorpant. Az amerikai politikai élet egyik domináns elemévé vált ugyanis a Kongresszus abbéli igyekezete, hogy minél nagyobb felügyelettel bírjon a kormány végrehajtó ága felett. A külföldi államfők meggyilkolási kísérletei és a törvényellenes belföldi kémtevékenységekhez hasonló korábbi CIA-akciók felszínre kerülése lehetőséget adott a Kongresszusnak arra, hogy ezt a felügyeletet a hírszerzési tevékenységekre is kiterjessze. Az ügynökség nimbuszát tovább nyirbálta az a tény is, hogy a Watergate-betörésekben volt CIA ügynökök vettek részt, illetve hogy Nixon elnök a CIA segítségével próbálta az FBI nyomozását megállítani. A Nixont megbuktató hangfelvételek bebizonyították, az elnök arra utasította Haldemant, a Fehér Ház személyzeti főnökét, hogy a CIA-t arról tájékoztassa, a Watergate-vizsgálat megbolygathatja a Disznó-öböl invázióját körülvevő politikai helyzetet, ezért a CIA-nak „nemzetbiztonsági okokból” rá kell vennie az FBI-t a nyomozás felfüggesztésére.

James R. Schlesinger egy beszámolósorozatot állíttatott össze a CIA korábbi kihágásairól. Az eufemisztikusan csak „családi ékszerek”-nek nevezett beszámolókat az ügynökség titokba tartotta, ám Seymour Hersh, a New York Times újságírója megszellőztette, hogy a CIA külföldi államfők meggyilkolásában is részt vett, továbbá aktákat nyitott több ezer, a békemozgalomban részt vevő amerikai állampolgárról. A Kongresszus egy szenátusi és egy képviselőházi bizottságon keresztül is nyitott vizsgálatot. A szenátusi biztottságot a vezetője után Church-bizottságnak, a képviselőházit pedig Pike-bizottságnak nevezték. Mindkét bizottság további, a CIA számára meglehetősen kellemetlen eseményeket tárt fel.

A CIA-nak ezután megtiltották a külföldi államfők meggyilkolását. Az ügynökség számára amúgy is tiltott belföldi kémkedést szigorúbban tartatták be, és csak az FBI vizsgálhatta az országon belüli amerikai állampolgárokat. A Watergate utáni tiltások közül többet a 2001. szeptember 11. támadásokat követően feloldottak. Manapság a CIA több kongresszusi bizottságnak, illetve magának az elnöknek is jelent. A nemzetbiztonsági tanácsadó egy olyan állandó tagja a kormánynak, akinek a feladatai között szerepel az elnök tájékoztatása az amerikai hírszerzési ügynökségek által elkészített beszámolók alapján. A CIA mellett az NSA és a DEA jelentéseit is felhasználja. 1988-ban George H. W. Bush lett az első amerikai elnök, aki korábban a CIA igazgatója is volt.

A CIA az USA legfőbb hírszerzési ügynöksége. Vélemények szerint a hírszerzési tevékenységéhez igénybe veszi a National Reconnaissance Office által üzemeltetett kémműholdak adatait, a National Security Agency lehallgatásainak eredményeit (amelyek többek között az ECHELON rendszerből is származhatnak), az amerikai haderők különféle hírszerzési repülőgépeinek adatait, illetve a külügyminisztérium és a energetikai minisztérium elemzőinek munkáját. Egykor a CIA saját, Lockheed U-2 és A-12 OXCART gépekből álló kémrepülőgép-flottát is üzemeltetett. A katonai képességekkel is felruházott különleges ügynökök a hagyományos fegyveres erőkkel együtt dolgoztak. A CIA emellett szorosan együttműködik más országok hírszerzési szervezeteivel, többek között a brit MI6-tal, az izraeli Moszaddal és az ausztrál Secret Intelligence Service-szel.

Létrehozásakor a CIA elsődleges feladata a kommunizmus terjedésének meggátolása volt, a Truman-doktrína követése. A CIA az amerikai titkosszolgálatok legfőbb ügynökségének számít.

A CIA gyakran avatkozott be döntő mértékben azoknak az országoknak a belügyeibe, amelyeket az Egyesült Államok stratégiai fontosságúnak tartott. Az ügynökség több esetben támogatta az ellenségesnek vélt országok elleni mozgalmakat, különönsen ami fegyveres konfliktusokat illeti, legyen az Latin-Amerikában, az arab világban, Ázsiában vagy, a Szolidaritás esetében, Lengyelországban. Ezen akciók mindegyike a trumani elszigetelés-doktrína szellemében zajlott le, és a kommunista blokk ellen történt. Az 1990-es évek elején a szovjet rendszer bukása a CIA mély kríziséhez vezetett, mivel az ügynökség létjogosultsága a kommunizmus elleni rejtett harc volt. A CIA-t sok kritika érte, hogy nem tudta előrejelezni és megakadályozni 2001. szeptember 11-ei terrortámadást. Azóta a CIA új ellensége az iszlám radikalizmus lett, és a terrorizmus elleni háború vált az új hidegháborúvá.