A Coca-Cola
A Coca-Cola a The Coca-Cola Company bejegyzett védjegye, egy népszerű szénsavas üdítőital, mely a világ szinte összes országában kapható. A Coca-Cola a világ egyik legismertebb márkaneve. Legnagyobb riválisa a Pepsi. A XIX. század végén az eredetileg gyógyszernek szánt ital gyártási jogait a kiváló üzleti érzékkel rendelkező Asa Griggs Candler vásárolta meg. Agresszív marketingtaktikájának köszönhetően a XX. század során a Coca-Cola uralta az üdítőitalok piacát. Bár számos kritika érte egészségügyi hatásai, illetve a cég üzleti módszerei miatt, a márka napjainkig népszerű maradt.
A The Coca-Cola Company csak az üdítő alapjául szolgáló kólasűrítményt gyártja, amelyet a világ minden táján található helyi palackozó cégek vásárolnak meg. Ezek a palackozó cégek a számukra kijelölt területre kizárólagos jogokkal rendelkeznek. A koncentrátumból ivóvíz és édesítőszerek hozzáadásával készül a palackokba és alumínium dobozokba töltött kóla. A koncentrátumot emellett éttermek számára is értékesítik, ahol a szódavizes hígítást az italautomaták végzik el.
Többféle ízű Coca-Cola kapható. A leggyakoribb ízvariáns a csökkentett energiatartalmú Coca-Cola Light (Diet Coke), de létezik cukor- és koffeinmentes változat (Diet Coke Caffeine-Free), cseresznyés ízesítésű (Cherry Coke), vaníliás ízesítésű (Vanilla Coke) valamint citrom, limetta és kávéízű változat is.
John Smith Pemberton gyógyszerész 1884-ben készített egy Pemberton’s French Wine Coca névre hallgató, borból és kokainból álló italt, egy úgynevezett cocawine-t. Italát valószínűleg egy Angelo Mariani nevű korzikai vállalkozó hasonló összetételű és nagy népszerűségnek örvendő Vin Mariani-ja alapján keverte ki. 1885-ben Atlanta városa és a környező Fulton megye alkoholtilalmat vezetett be, így hát Pemberton nekiállt egy alkoholmentes, szénsavas változat kidolgozásának.
Az új italt először 1886. május 8-án adták el az atlantai Jacob’s Pharmacy gyógyszertárban. Az eredetileg gyógyhatású készítményként árult italt poharankénti öt centes áron árulták, mivel abban az időben Amerikában úgy vélték, hogy a szénsavas italok használnak az egészségnek. Pemberton azt állította, hogy a Coca-Cola egy sor betegségre jelent gyógyírt, többek között a morfinizmusra, az emésztési zavarokra, a neuraszténiára, a migrénekre és az impotenciára. Az új ital első reklámja 1885. május 29-én jelent meg az Atlanta Journal-ben.
Az első nyolc hónap alatt napi átlagban kilenc adag Coca-Colát adtak el. 1888-ra már három különböző cég gyártott Coca-Colát. 1887-ben a morfiumfüggő Pemberton cégének egy részét eladta Asa Griggs Candler-nek, aki 1888-ban megalapította a Coca Cola Corporation-t. Ebben az évben Pemberton az ital értékesítési jogait másodszor is eladta, ezúttal J. C. Mafield, A. O. Murphey és E. H. Bloodworth üzletembereknek. Mindezzel egy időben Pemberton alkoholista fia, Charley Pemberton is elkezdte a termék saját változatát árulni.
Az atlantai Jacob’s Pharmacy gyógyszertárban árultak először Coca-Colát, akkor még mint gyógyhatású készítményt (1886) A helyzet tisztázása érdekében John Pemberton kijelentette, hogy a Coca-Cola név tulajdonosa a fia, Charley, ám a másik két gyártó továbbra is használhatja a Coca-Cola receptjét. 1888 nyarától kezdve tehát Candler a saját kóláját Yum Yum és Koke néven árulta. Miután az egyik márkanév sem vált be, Candler nekikezdett a Coca-Cola márkanév peres megszerzésének, hogy így lehetetlenítse el a másik két konkurensét. A recept kizárólagos jogát megvásárolta John Pembertontól, Margaret Doziertől és Woolfolk Walkertől. 1914-ben azonban Dozier azt állította, hogy az adásvételi szerződésen szereplő aláírását meghamisították, és a későbbi elemzések szerint valószínűleg John Pemberton aláírása is hamis. A Coca-Colát először 1894. március 12-én árulták üvegben. Az első dobozos Coca-Cola 1955-ben jelent meg.
Az italnak azért adták a Coca-Cola nevet, mert az eredeti recept élénkítőszerként tartalmazott dél-amerikai kokalevél kivonatot, amelyből a kokain is származik. Ízesítőnek a recept kóladiót használt, amelyből az ital koffeintartalma is származott. Pemberton receptje szerint egy gallon (3,8 liter) kólasziruphoz öt uncia (140 gramm) kokalevelet kellett keverni. Candler 1891-es receptje ezen lényegesen változtatott, és csak tizedannyi kokalevelet írt elő. Az 1903-es receptváltásig egy pohár Coca-Colában nagyjából kilenc milligramm kokain volt. 1904 után friss kokalevelek helyett a Coca-Cola már kokainkivonás utáni leveleket használt, és a kokainszint mikroszkopikus méretűvé csökkent. A Coca-Cola a mai napig is ilyen narkotikum-mentes kokaleveleket használ a kólaszirup gyártásához. A kokalevél-kivonatot a Stepan Company gyártja, az USA New Jersey államában található maywoodi gyárában. Ez a gyár az egyetlen az országban, amelynek engedélye van a kormánytól a kokalevelek importálására és feldolgozására.
New Coke
1985. április 23-án a Coca-Cola egy nagyméretű reklámkapmányt követően bejelentette, hogy megváltoztatta a kóla ízét. Egyes elemzők szerint a New Coke nevű italt a Coca-Cola kifejezetten a konkurens Pepsi ellensúlyozására fejlesztette ki. A Pepsi-kólában kevesebb citromolaj és több narancsolaj volt, valamint vanília helyett vanilint használtak. Dupla vak ízpróbák alapján a fogyasztóknak jobban ízlett a Pepsi mint a Coca-Cola. Az ízpróbákból kiderült, hogy a fogyasztók az édesebb ízeket szeretik, és a kólaóriások közül a Pepsi volt az édesebb. A Coca-Cola receptváltásának eredménye lett a New Coke. A további ízpróbák megállapították, hogy a fogyasztóknak a New Coke jobban ízlik, mint a Pepsi vagy a Coca-Cola. A New Coke hatalmas bukása azóta már legendává vált. A fogyasztók valószínűleg nem vették volna észre az ízváltást, amennyiben az új ízt lépésről lépésre és titokban vezették volna be. A Coca-Cola Company vezetését azonban teljesen váratlanul érte a fogyasztók felháborodása amiatt, hogy egy nosztalgikus érzelmeket keltő ízen változtatnak. Egyesek egyenesen azt állítottak, hogy a kóla ízének megváltoztatása olyan, mintha valaki újraírná az amerikai alkotmányt.
Az új Coca-Cola íz tehát közfelháborodáshoz vezetett. Többek között megalakult az Old Cola Drinkers of America. Ez a szervezet beperelte a Coca-Colát és azt követelte, hogy a klasszikus kólaíz receptjét tegyék közkinccsé. Az általános felháborodás eredményeként a Coca-Cola 1985. július 10-én visszatért az eredeti recepthez. A vállalatot később azzal gyanúsították, hogy az egész botrányt előre kitervelte, hogy így vezessen be egy új terméket a piacra, miközben megerősíti a régi termék pozícióját. Donal Keough akkori vezérigazgató szerint: „Egyesek azzal kritizálnak, hogy a Coca-Cola hibázott a marketingjével. Mások szerint a cég direkt csinálta az egészet. Az az igazság, hogy az elsőhöz nem vagyunk olyan ostobák, a másodikhoz pedig olyan agyafúrtak.” A Coca-Cola Company a világ legnagyobb természetes vanília-kivonat importőre. A New Coke 1985-ös bevezetésével a cég átállt az olcsóbb, szintetikus vanilin használatára, és a vanília-piac mérete egyik pillanatról a másikra a felére zsugorodott. Ez különösen a vanília-exportőr Madagaszkár gazdaságára volt lényeges hatással. A New Coke bukásával azonban helyreállt a piaci helyzet. 1986-ra a New Coke piaci részesedése 3%-ra zuhant. A terméknek a vállalat 1992-ben a „Coke II” nevet adta. Az egyre csökkenő eladások miatt egyre kevesebb helyen lehetett ezt a kólafajtát kapni. 1998-ban már csak az amerikai középnyugat pár városában lehetett New Coke-ot kapni.
Gyártása
A Coca-Cola pontos összetétele a híres titkok egyike. Az eredeti receptet az atlantai SunTrust Bank páncéltermében őrzik. A bank elődje, a Trust Company vitte tőzsdére a Coca-Cola Company-t 1919-ben. Egy népszerű mítosz szerint csak két igazgató ismeri a receptet, ám mindketten csak a recept felét ismerik. A valóság ennél prózaibb: bár csakugyan két igazgató ismerheti a teljes receptet, mindketten az egészet ismerik, és még többen ismerik a recept alapján működő gyártási eljárást.
Franchise alapú gyártása
A Coca-Cola gyártása és disztribúciója egy franchise rendszeren alapul. A Coca-Cola Company csak a kólasürítményt, a szirupot gyártja. Ezt a szirupot ezután egy vagy két földrajzi területet lefedő franchise-tulajdonosok vásárolják meg. A palackozóüzemekben az üdítőt ivóvízzel és cukorral, illetve mesterséges édesítőkkel keverik, majd palackozás előtt szénsavval dúsítják. A palackozók ezután kis- és nagykereskedelmi csatornákon át értékesítik az italt.
A Coca-Cola Company kisebbségi tulajdonnal rendelkezik egy pár nagyobb franchise-tulajdonos palackozócégben, de a világszerte eladott összes kóla felét független palackozók készítik. Mivel az édesítést a helyi palackozók végzik, az ital édessége a helyi ízléseknek megfelelően más és más a világ különböző tájain.
A híres Coca-Cola logót John Pemberton könyvelője, Frank Mason Robinson tervezte 1885-ben. A nevet is Robinson találta ki, mint ahogy a logó jellegzetes, írott betűs formáját is. A spenceriánus kézírásként is ismert írásmódot a XIX. század közepén fejlesztették ki az Egyesült Államokban, és az akkori kor hivatalos folyóírásaként tartották számon.
A kólásüveg egyedi formáját Earl R. Dean üvegtervező dolgozta ki 1915-ben, miután a Coca-Cola Company versenyt írt ki a palackozóüzemek között egy olyan üvegre, amelynek segítségével a Coca-Cola ránézésre is más lesz, mint a többi ital. A kiírás egy olyan üvegtervet keresett, „amelyről egy ember még a teljes sötétben, tapintás alapján is meg tudja mondani, miféle, és amiről ha eltörik, egy pillantás alatt meg lehet mondani, milyen üvegpalack volt.”
Az üveg formáját az ital két összetevőjéből, a kokalevélből és a kóladióból szerették volna kialakítani, de nem tudták, hogy ezek hogyan is néznek ki. Dean és a cég belső revizora, T. Clyde Edwards a közeli könyvtárba siettek, de ott sem tudtak meg semmit. Az Encyclopaedia Britannica egyik kötetében azonban találtak egy képet a kakaóbabról, és ennek alapján készítették el az üveg első terveit. 1915-ben szabadalmaztatták az üveg formáját. 1916-től már ebben az üvegben is árultak Coca-Colát, 1920-ra pedig már csak ilyenben. Napjainkban a Coca-Cola üveg formája a világ egyik legismertebb körvonala.
Jutalmazásul Dean választhatott egy 500 dolláros jutalom és a teljes életen át tartó foglalkoztatás között. Dean az utóbbi mellett döntött, és egészen az 1930-as évek közepéig a Root Glass Company-nál dolgozott, amikor is a céget felvásárolta egy másik üveggyártól, az Owens-Illinois Glass Company.
